Meleghy Zsuzsanna kiállítása a Szathmáry Karolina Kollégium dísztermében
A nagybecskereki Meleghy Zsuzsanna képzőművész alapította meg tizenegy éve a Petőfi MME-ben az Art Klubot, mely keretében felkarolta a környék alkotóit, azokat bemutatkozási lehetőséghez juttatta. Sokszor úgy tűnik, hogy mindig mással foglalkozik, a többi művészen segít, ezzel önmagát némileg háttérbe szorítva. Arról nem ejtett szót, hogy folyamatosan alkot, de kivárta a pillanatot, amikor előállt saját tárlatanyagával, amire sokan felkapják a fejüket.
A legutóbbi kiállítása bravúrosra sikeredett, amelyen összesen tizennyolc csendéletet tekinthet meg a nagyérdemű. A látványt tovább fokozta a helyszín, az egykori zárda, a mostani Szathmáry Karolina Leánykollégium díszterme, a most kiállított festmények pedig szinte beleolvadtak a helyszínbe. Érthető módon nagy megnyitóünnepségre nem került sor, ám ötösével érkeztek az emberek meghívásos alapon és még így is rengeteg látogató figyelhette meg az alkotásokat. Időközben egy amatőr videó is készült, ahol hallható volt egy rövid beszéd, méltatás, ahogyan az meg is szokott történni az ilyen alkalmakon.
Tabacski Edit könyvtáros szedte össze gondolatait Zsuzsannáról, akit tizenegy éve ismert meg és azóta rendületlenül követi a munkásságát. Elmondta róla, hogy sokszor beszélgettek, így megtudhatta róla, fiatalon milyen sok időt töltött múzeumokban, képtárakban, illetve mennyire tudatosan kereste az alkotók társaságát, hogy a velük folytatott beszélgetésekből is tanulhasson. A kiállított munkákról kiderült, hogy egy olajfestékkel, három akrillal és a fennmaradók pedig temperával készültek vászonra.
A művész elmondta, hogy a kezdetekben ő is olajfestékkel dolgozott. Viszont rengeteget foglalkozott vele és a kipárolgások megártottak a tüdejének, így technikát kellett váltania. A temperára esett a választása és hamar belátta, hogy azzal is nagyon szépet tud alkotni. Egyes kollégái vitatják, hogy valóban ugyanazt el lehet érni vele, viszont Zsuzsanna megtalálta a módját, amivel olyan hatást tud elérni, mint az olajjal. Munkái rendkívül részletesek és aprólékosak, a saját bevallása szerint is rengeteg időt tud eltölteni az apró részletekkel, amik a szemlélőknek talán fel sem tűnnek.
Egyes alkotásai művészembereknek állítanak emléket, hiszen különböző hangszerek tűnnek fel több helyen. Ezekről elmondta, hogy mindig ünnepek előtt készülnek egyfajta ráhangolódásként, ezekkel is az ünnepeket vetíti előre. Más munkáin a paraszti világot mutatja be, a falusi élet mozzanatai tárulnak a látogatók szemei elé. A művésznő ezekhez annyit fűzött, hogy a mai rohanó világ nem igazán vált be a számára és ezeken keresztül is a múltról álmodozik. Viszont a jövő is megjelenik alkotásaiban, hiszen több festményéről sugárzik a reménykedés.
Forrás: hetnap.rs Fotó: Kónya-Kovács Otília
