Nagybecskerek - A Délvidéknek fontos erőssége

A Béga folyó partján fekvő várost a 14. században alapították, először egy 1326-os dokumentumban említik. A történelem során sokszor cserélt birtokost. A török háborúk idején várát bevehetetlen erődként említik. A Habsburg Birodalom fennhatósága alatt a Temesi Bánság koronatartomány egyik kerületének a székhelye lett. 1769-ben Mária Teréziátólmezővárosi kiváltságokat kapott. A koronatartomány megszüntetése, és területének a Magyar Királysághoz csatolása után Torontál vármegye székhelye lett. Az 1848-as forradalom idején itt volt a bánsági hadtest főhadiszállása, a honvédség visszavonulása után, 1849-ben a délvidéki szerbek vezetőjének, Joszif Rajacsics karlócai ortodox metropolitának és kormányának a székhelye. 1849–1860 között Nagybecskerek a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű tartomány egyik kerületének központja, később ismét a Magyar Királyság része és Torontál vármegye székhelye lett.  Az Osztrák–Magyar Monarchiában a város jelentős fejlődésnek indult. Ekkor épült a római katolikus plébániatemplom, a színház, a vármegyeháza, a református templom, a pénzügyi palota és a bíróság. Az első világháború után Nagybecskerek a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (1929-től Jugoszlávia) került. 1918–1929 között a királyság fővárosával azonos megyében volt, majd 1929–1941 között a Dunai Bánság részét alkotta. 1941–1944 között német megszállás alatt állt, az Autonóm Bánság része volt. 1945-től a szocialista Jugoszlávia, azon belül a Vajdaság Autonóm Tartomány városa. Jugoszlávia széthullása után,1992 és 2003 között először a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, majd a 2003–2006 között fennálló Szerbia és Montenegró államszövetség része volt. 2006-ban ez az államszövetség is felbomlott.

Nagybecskerek (szerbül Зрењанин/Zrenjanin) ma város és község Szerbiában, a Vajdaságban, a Bánságban.