Szemere Pál honvédőrnagyra és az 1848/49-es szabadságharcra emlékeztek Nagybecskereken

Szemere Pál 1804-ben született a mai felvidéken, Kisazarban. Édesapja Szemere István, Zemplén vármegye alispánja volt. Több testvérével együtt vett részt az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban, többen közülük fogságba is estek. Pál a bánsági harcokban vett részt, miután a 10. honvédzászlóalj őrnagy-parancsnokává választották. 1848 szeptember elején, a Kiss Ernő által vezetett győztes perlaszi csatában sebesült meg, majd néhány napra rá, szeptember 8-án vesztette életét Nagybecskereken.

A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Sztojkó József elmondta, hogy a honvédőrnagy a városban hunyt el, viszont jeltelen sírban lett eltemetve. Az 1848/49-as forradalom és Szemere Pál emlékére 2012-ben készült el az emléktábla, amelyet azóta is minden év március 15-én koszorúznak meg, ezzel tisztelegve a szabadságharc és forradalom hőseire és áldozataira. Az emléktáblánál a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség és a nagybecskereki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület képviselői helyezték el a koszorúkat.

A megemlékezés során Kovács Diana, Nagybecskerek Város Képviselő-testületének VMSZ-es képviselője mondott beszédet. Kihangsúlyozta, hogy ezen megemlékezés fontos összetartó erő a szórványban élő magyarság számára is. Szerinte a sok nehézség ellenére érdemes a szülőföldön való boldogulás, melyhez az őseinkről való megemlékezés adhat erőt és kitartást.

Forrás: pannonrtv.com, hu.wikipedia.org          Fotó: Pannon RTV/Lukács Attila

Huzsvár László néhai megyéspüspökre emlékeztek Nagybecskereken

A Nagybecskereki Egyházmegye első püspöke, msgr. Huzsvár László az elmúlt vasárnapon lett volna 90 éves. Ennek apropóján tartottak ünnepi szentmisét a születésének emlékünnepén. A szentmisét msgr. dr. Német László nagybecskereki megyéspüspök celebrálta. Vele misézett még msgr. Tietze Jenő apostoli protonotárius, msgr. Pastyik Róbert általános helynök, városi plébános, msgr. Gyuris László pasztorális helynök, valamint Elias Ohoiledwarin atya.

A szentbeszédet ezúttal msgr. Gyuris László mondta, melyben kiemelte, hogy Huzsvár László 19 évig volt felelős a hívekért a Bánság területén. Az említett időszak előtt még a szabadkai püspökség papja volt, ez mellett pedig igen aktív és termékeny sajtóapostoli tevékenység is köthető nevéhez a Hitélet folyóiratban végzett munkássága nyomán. A Kárpát-medence teljes katolikus magyar közösségének egyik nagyon kedvelt folyóirata volt ez; a híres Képes Biblia is komoly részben az ő fáradozásainak az eredménye.

Gyuris László pasztorális helynök beszédében arra is kitért, hogy a püspök atya teljesen bánáti lett. Szívében biztosan nem tagadta meg a származását, de munkássága során végig mindent megtett a közösségért. Lelkesen cselekedett, bejárta a püspökség hívőközösségeit, a legkisebb szórványban élőket is és hirdette az igét. A papokat is rendszeresen összehívta a közös találkozókra, ünnepekre, azután a plébániák, valamint a püspökség adminisztratív munkájához is hozzájárult. Sok építészeti, javítási tevékenység is megesett a Nagybecskereken töltött 19 éve során; jó példa erre a székesegyház szép padlózata. A szórványokban, kisebb falvakban tíz új, kis templomot építtetett; a nagyobbak közül is több eset át kisebb-nagyobb javításokon.

Ezek miatt Gyuris László atya hálára, valamint arra buzdítja a híveket, hogy amikor a főbejáraton keresztül haladnak a székesegyház belső tere felé és elmennek a sírja mellett, mindig mondjanak el egy rövid fohászt érte.

A szentmisét követően a jelenlévők a néhai püspök atya sírjához vonultak, ahol msgr. dr. Német László nagybecskereki megyéspüspök mondott imát, majd elhelyezték a kegyelet virágait. Az egyháziak mellett a Magyar Nemzeti Tanács tagjai koszorúztak, valamint még a Szent György Lovagrend bánáti priorátusának tagjai helyezték el az emlékezés virágait.

Forrás: vajma.info     Fotó: Kónya-Kovács Otília

Kétszáz éves a nagybecskereki Megyeháza

A nagybecskereki várat a XVIII. század elején lebontották és alapjaira 1784-ben felépítették az első Megyeházát. Az épület azonban rövid életű volt: az 1807-es tűzvész martalékává vált, a helyére újat kellett építeni. Miodrag Grubacki helyi helytörténész mondta el, hogy a megyei palota 1820-ban épült Fischer József budapesti építészmérnök tervei alapján. Azonban öt-hat évtized elteltével már kicsinek bizonyult Torontál vármegye egyre növekvő adminisztrációja számára és megszületett a döntés a bővítésről. A szintén budapesti Partos Gyula és Lechner Ödön építészek tervei alapján, neobarokk stílusban történt meg a kivitelezés.

A Budapesten és Bécsben is ténykedő ismert építészeknek köszönhetően az akkori Dél-Magyarország legkorszerűbb épülete volt, beleértve Temesvárt is. Az épületnek saját vízvezeték-hálózata, fűtési rendszere és villanytelepe volt, amikor még ezzel nem rendelkezett egyetlen városi háztartás sem. A város csak tíz évvel azelőtt kap villanyáramot. A tetőzet Zsolnay cserepeket kapott, a főlépcsőt a cseh Eduard Kratzmann üvegesmester vitrázsai (Bölcsesség, Igazság, Hatalom) díszítik. Órája a Pantelity-féle zimonyi műhelyben készült és ma is működik. Kiemelkedő szépségű a Barokk terem, amelynek bejárata fölött megmaradt Torontál vármegye eredeti címere is. Erkélyét 1952-ben Tito látogatására megváltoztatták.

Az épületben 135 irodahelyiséget labirintusszerű folyosók kötnek össze. Az első emeleten eredetileg az ispán és alispán hivatali és magánhelyiségei voltak. Innen pedig a hintók számára is tágas főbejárat.

Forrás: pannonrtv.com          Fotó: Lukács Attila

Vármaradványokra bukkantak

Az egykori erődítmény maradványai szinte minden földmunkánál előbukkannak, ez nemrégiben újfent megtörtént. A város múltjának egyik feltáratlan része a helyi vár. Az egykori erődítményt bevehetetlennek tartották, mégis könnyen török kézre került. Végül a vár helyére a mai megyeháza épült fel.

A hadászati jellegű vízvárat 1528-ban építtethette Szapolyai János, a temesvári vár mintájára azzal a céllal, hogy védelmet nyújtson a Közép-Európa irányába nyomuló törököktől. Ma már csak egy falfestmény, valamint néhány kődarab a bizonyíték a vár létezésére.

A nagybecskereki helytörténész, Miodrag Grubacki mondta el, hogy feladatát azonban nem teljesítette, hiszen 1551-ben török kézre került, miután Szokolovics Mehmed pasa hada nagyobb ellenállásba nem ütközve elfoglalta a várost. Az azt követő 150 évben aztán Nagybecskerek török tartomány volt. A karlócai békeszerződés után a várat lebontották, köveiből és alapjaira építették 1784-ben az első nagybecskereki vármegyeházat.

Szinte minden alkalommal érdekes régészeti leletekre bukkannak a városháza környékén történő földmunkák során. Legutóbb az egykori vár helyén álló, orosz templomként ismert ortodox szentély körül folyó munkálatok során kerültek elő maradványok.

A nagybecskereki vár átfogó régészeti feltárása ma már lehetetlen feladat, mivel a helyére a megyeháza, a mostani városháza és a városi kert épült. Az időnként előbukkanó földalatti csatornák maradványai azonban sejtetik, hogy még számos titkot rejteget az egykori megyeháza és környéke.

Forrás: pannonrtv.com   Fotók: Lukács Attila

Hivatalosan is Nagybecskerek Európa Sportvárosa

Online ünnepség keretében Nagybecskereket hivatalosan is bemutatták Lisszabonban, mint a 2021-es év Európa Sportvárosát. A járványhelyzetre való tekintettel virtuális ünnepséget szerveztek, amelyen jelen voltak az Európai Sportfővárosok Szövetségének (ACES Europe) tagjai, illetve azon városok képviselői, akik már megkapták ezt a titulust. Nagybecskerek egyébként az első szerbiai város, amely Európa Sportvárosává vált.

Az eredeti terv meghiúsult, így nem Brüsszelben, az Európa Parlamentben került sor a gálára, hanem a jövő év Sportfővárosa címet megnyerő Portugália fővárosában, Lisszabonban, ott Gian Francesco Lupatelli, az Európai Sportfővárosok Szövetségének elnöke átadta az illetékeseknek az ACES zászlaját, illetve az ezüst plaketjét.

Az online ünnepségbe bekapcsolódott Simo Salapura, Nagybecskerek polgármestere is, aki a Bega menti város jelöléséért tevékenykedő csoport vezetője is volt a felterjesztéskor. A polgármester beszédében megköszönte a kinevezést, és a bizalmat, hozzáfűzve, hogy Nagybecskerek arra törekszik majd, hogy igazolja a megkapott, Európa Sportvárosa címet, valamint hogy hozzájáruljon az európai sportmozgalom erősítéséhez. Egyben minden jövő évi sportvárosnak gratulált a kitüntetéshez.

Nagybecskereken nagy hagyománya volt és van ma is a sportéletnek, és számtalan nagy sportesemény, -verseny megszervezését is vállalják a nagybecskerekiek.

A Bega menti város lakói igencsak büszkék arra, hogy Nagybecskerek az olimpiai mozgalom részét képezi a kezdetektől, dr. Kemény Ferenc, Nagybecskerek szülötte is részt vett az újkori olimpiai játékok szervezésében, ugyanakkor azzal is érdemes büszkélkedni, hogy 23 olimpiai érem nagybecskereki sportolók érdeme.

Fotó:  Kemény Ferenc Athénban, 1896. április 10-én. Balról, állnak: Gebhardt, Guth-Jarkovský, Kemény és Balck, ülnek: Coubertin, Vikélasz, Butovszkij Készítette: User de:User:FreeMO on de.wikipedia - Scherer, Karl; 100 years of Olympic Games, Analyses, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=1580668

Átadták a Boldogasszony Iskolanővérek leánykollégiumának felújított épületét Nagybecskereken

Európa addig marad önmaga, míg a magyar, szerb és más európai nemzetek leányai vállalják a gyermekáldást, és a családok a nevelési és oktatási intézményekkel együtt képesek bevonni minden gyermeket az európai keresztény kultúrkörbe megőrizve nemzeti identitásukat - hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke június 11-én Nagybecskereken, ahol átadta a Boldogasszony Iskolanővérek leánykollégiumának felújított épületét.

\"A múltunk nemcsak kötelez, hanem erőt is ad\" - húzta alá a házelnök. Hozzátette: \"ezer éves magyar múlt áll mögöttünk e tájakon is, amely ezer indokot szolgáltat arra, hogy minden megpróbáltatás, minden gyötrelem és aggodalom ellenére, bizakodva tekintsünk a jövőbe\".

A magyarság küldetése változatlan az elmúlt ezer évben - hangoztatta Kövér László. Ez a küldetés pedig nem más, mint magyarként megmaradni a Kárpát-medencében. \"Napjainkra olyan magyar államot építettünk, amely szolgálja, és nem kiszolgáltatja a nemzetet. Köszönet a délvidéki magyarságnak mindazért a lelki, erkölcsi és politikai támogatásért, amelyet mindehhez nyújtottak. (.) Engedjék meg, hogy az Országgyűlés nevében tolmácsoljam Önöknek: a délvidéki magyarság mindig és mindenben számíthat Magyarország támogatására\" - biztosította támogatásáról a vajdasági magyarságot a politikus.

Rámutatott: \"napjainkra bebizonyítottuk, hogy a magyarság nemzeti összetartozása erősebb, mint azon erők, amelyek száz éve szét akartak szakítani\". Ezért köszönetet mondott a délvidéki magyarságnak, amely nélkül véleménye szerint nem lehet teljes a nemzeti összetartozás.

A június 11-én átadott leánykollégiumot a Boldogasszony Iskolanővérek vagyon-visszaszármaztatás keretében kapták vissza. Az épületet teljes egészében magyar támogatásból újították és szerelték fel, a magyar kormány minderre 1,2 milliárd forintot biztosított. A Boldogasszony Iskolanővérek 140 évvel ezelőtt érkeztek Temesvárról Nagybecskerekre, azóta is feladatuknak tekintik a gyermekek óvodai és iskolai oktatását, a lányok nevelését.

 

Állítson a város méltó emléktáblát a hősöknek!

Az I. világháborúban elesett katonák végső nyughelyét a város átruházta a temetkezési közvállalatra, amely azt felszámolta, és eladta a sírhelyeket. A hősi halottak után még egy emléktábla sem maradt. A helyi magyarság a trianoni békediktátum évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján is arra emlékeztetett, hogy az itt eltemetett katonák sírhelyei egykoron rendezett részét képezték a temetőnek, most pedig a tavaly felállított vaskereszt jelzi csak a katonatemetőt, a hősök megérdemlik, hogy a névsor is egy emléktáblára kerüljön.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a nagybecskereki katolikus temetőben tartott sajtótájékoztatót, az egykori katonatemető helyszínét is jelző, tavaly felállított vaskeresztnél virágot helyeztek el – emlékezve a hősökre. A VMDK újra szerette volna felhívni a figyelmet egy régebbi kezdeményezésükre, hogy méltó emléktáblát emeltessen a város a hősök emlékére.
Nagybecskereken egy nagy katonai kórház volt az első világháború ideje alatt, és számos magyar, cseh, német és más nemzetiségű katona a katolikus temetőben pihen.  A katonatemetőt Nagybecskerek városa átengedte a közvállalatnak, a temetkezési közvállalat viszont ezeket a helyeket 1963-ban eladta, kiadta és másokat temettetett ezekre a katonasírokra, holott a nemzetközi konvenciók – amelyeket Szerbia is aláírt – megkövetelték volna, hogy a katonasírokat megőrizzék és gondozzák.

– Beadvánnyal fordultunk a városi hatósághoz, hogy legalább egy emléktáblát emeljenek, amelyen szerepelnek a katonák nevei. A mai napig nem kaptunk választ. Mi kitartunk követeléseink mellett, abban bízva, hogy egyszer valóra válik – hangsúlyozta Hangya István, a VMDK nagybecskereki helyi szervezetének az elnöke.

A Sörmúzeum megnyitásával értékes örökséget sikerült megmenteni

Másfél évtizede már, hogy a sikertelen privatizálás után, 2006-ban leállt a nagybecskereki sörgyár. A csaknem három évszázados üzem újjáélesztésére esély sem maradt, azóta az épület leromlott, rozsda marta az egykori gépeket, szerszámokat. Ám a helyiek úgy döntöttek, nem hagyják veszni a régi értékeket. A sörgyár legértékesebb részét sikerült rendbe hozni, és az így létrehozott Sörmúzeum egy része már látogatókat is fogad. Egyelőre csak csoportokat, de augusztus utolsó hetében, a Sörnapok idején, sok vendégre számítanak.

A sörgyár szívében egykor nagy termelés zajlott, aminek fortélyaiba és érdekességeibe mostantól a vendégek is beleshetnek. Láthatják, hogyan nézett ki régen a cefrézés, komlósítás, főzés, valamint a cefre szűrése. A felszerelés is különleges, egykor Németországból, a Ziman cégtől hozták ide az eszközöket.

A mai Vajdaság területén a sörfőzés az egyik legrégebbi gazdasági tevékenység. 1745-től kezdve Krazeisen Sebestyén sört főzött és a jogért 150 forintot fizetett évente; gyára jól mehetett, mert a következő évben már új épületekkel toldta meg és a kubini vámszedőtől vámmentességet kért azokra az építési anyagokra, a melyekre szüksége volt. 1752-ben pedig újra hat évre vette bérbe a sörfőzési jogot s ekkor már évi 700 forintot fizetett érte.

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai címűkönyvéből tudhatjuk, hogy 1896-ban Dungyerszky Lázár vette meg és 1910-ben egészen újjáépíttette. „Gyárt sört és malátát. Különlegessége a specziálsör. A gyár területe 6 és 1/2 k. hold és hat épületből áll. A hajtóerőt 60 HP gőz- és 50 HP villamos motor szolgáltatja. Munkások száma 30, a kik közül négy nő. Évi termelési képesség 30.000 hl. sör. Piacza Nagybecskerek és környéke.” – olvashatjuk.

Fotó: https://pannonrtv.com/