A 2016-ban megnyitott csendőr emlékkiállítás a tömörkényi községháza egyik szobájában látható (korábban itt egy postatörténeti kiállítás volt) és az 1945-ben megszüntetett rendvédelmi testületnek, a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket.

A kiállítás felvillantja a csendőrség mindennapjait. A szoba egyik felében egy legénységi szállás néhány bútordarabja látható, a falon korabeli fotókkal. A másik oldalon egy képzeletbeli őrsiroda bútorai, az íróasztal üveglapja alatt pedig korabeli dokumentumok másolatai tekinthetőek meg. Kézbe lehet venni (és olvasgatni) a Csendőrségi Lapok egy-egy példányát, és a Csendőrségi Szolgálati Utasítás (Szut) egy példányát. A baloldali falon szintén található húsz fotó, amelyek a csendőrök mindennapjait mutatják be.

A Magyar Királyi Csendőrséget az 1881. II. és III. törvénycikkel hozta létre az országgyűlés, Ferenc József pedig ezt 1881. február 14-én szentesítette. (Ezért lett utóbb ez az időpont a Csendőrség Napja.) Ezt a típusú rendvédelmi testületet franciaországi mintára hozták létre a 19. században, számos európai államban. A feladata a vidéki közrend fenntartása volt, elsősorban a bűn megelőzése. Sajátossága az, hogy míg a városokban lévő rendőrség a belügyi tárca fennhatósága alatt működött, addig a csendőrség 1920 előtt egyszerre tartozott a honvédelmi- és a belügyminisztériumhoz.

Az ún. tanácsköztársaság alatt megszüntetett testületet 1920-ban szervezték újjá, ekkor hét csendőrkerületet alakítottak ki, de az 1938-41 közötti területgyarapodások miatt utóbb még hármat szerveztek. A kerületekhez 2-4 szárnyparancsnokság tartozott, a szárnyak szakaszokra, azok pedig őrsökre tagozódtak. A szárny- és szakaszparancsnokságok nagyobb városokban, az őrsök a járási szolgabíróságok székhelyein működtek, és 5-7 fős állományúak voltak. Egy csendőrre legfeljebb 60 km² juthatott, azonban ez a párban járőrözés miatt a járőrnek 120 km²-t jelentett.

A csendőrség legénységi, altiszti állományának döntő többsége szegény sorsú parasztcsaládok fia volt. Az alapvető feladatukon, a járőrözésen kívül rendszeresen tanultak, tovább képezték magukat. Az őrsök az élelmezés tekintetében gyakorlatilag önellátóak voltak, saját szükségletükre megtermelték a zöldséget, tartottak állatokat is.

A csendőrség létszáma az első világháború kitörése előtt mintegy 12.000-es volt. Az 1920-as évek végén nem érte el a 9.000-et sem, de a fokozatos létszámbővítés, illetve a területgyarapodások miatt 1941-ben már mintegy 22.000 fő volt a testület létszáma.

A Magyar Királyi Csendőrséget létrehozása után 65 évvel az Ideiglenes Nemzeti Kormány egy rendeletével megszüntette. A kollektív büntetéssel sújtott testület tagjaira évtizedekig tartó üldöztetés várt.

Érdekes adományhoz jutott az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. Fábián László néprajzkutató, a Csengeri Helytörténeti Múzeum vezetője (akinek fölmenői között több csendőr van) érdekes, korabeli fotókat ajándékozott az Emlékparknak. Ezek csendőrportrék, illetve csoportképek. A legérdekesebbek azok a képek, melyeken álruhás csendőrnyomozók láthatók.

Amennyiben többet szeretne megtudni az Emlékparkról, kérem látogassa meg a honlapunkat!  www.opusztaszer.hu.

(X)

A külhoni magyar borvidékek legkiválóbb borait felvonultató karpatiaborhaz.hu webáruház lehetőséget teremt arra, hogy a leendő vásárlók otthonuk kényelméből is válogathassanak a Kárpátia Borház egyedülálló felvidéki, őrvidéki, kárpátaljai, partiumi, erdélyi és délvidéki borkínálatából; hogy böngészhessenek az aktuális ajánlatok között; vagy éppen megismerjék, és újra „visszaszeressék” a Kárpát-medence történelmi borvidékeit és mai, elhivatott magyar borászainak remekeit.

A számítógépről, laptopról, táblagépről és telefonról egyaránt könnyen elérhető karpatiaborhaz.hu webáruházat úgy építették fel, hogy a vásárló minél könnyebben tájékozódhasson az adott kínálatról.

Az áruházban borrégiók, borfajták szerint is lehet keresni, ugyanakkor exkluzív, díszdobozos válogatások segítik azokat, akik e különleges borokkal megajándékozni szeretnének valakit. 

Az érdeklődők minden egyes terméknél megtalálják annak részletes adatait, érdekes háttérinformációkat tudhatnak meg az adott bort előállító pincészetről, sőt, értékelhetik is a terméket.

Azoknak, akik még ennél is könnyebben szeretnének választani, egy gyorsan áttekinthető, „lapozható” borkatalógus is rendelkezésére áll, az itt kiválasztott bor nevét az oldal keresőjébe beírva juthatunk el egyenesen a kiválasztott termékig.

Akár regisztrált vásárlóként, akár vendégként érkezünk a pénztárhoz, a vásárlás menete egyszerű és biztonságos.

A Kárpátia Borház

A Kárpátia Borház a Kárpát-medencei - felvidéki, őrvidéki, kárpátaljai, partiumi, erdélyi és délvidéki - külhoni magyar borvidékek piacra segítését, értékesítését és színvonalas arculati megjelenését segítő nemzetpolitikai vállalkozás. A külhoni magyar történelmi borvidékek bemutatása mellett felvállalja, hogy nagykereskedésében, kiskereskedelmi hálózatában és webáruházában új piacokat teremt a külhoni magyar borászatok számára a Kárpát-medencében és egész Közép-Európában.

Hisszük, hogy a magyar bor határtalanul segítheti nemzetünket és képes sok tekintetben újraegyesíteni a Kárpát-medence energiáit. A bornak mindig is fontos szakrális szerepe volt a magyarok életében, megkérdőjelezhetetlen helyet töltött be a mindennapok egyéni és közösségi kapcsolatainak alakításában és megélésében. Valljuk, hogy a Kárpát-medence magyar borainak pótolhatalan nemzetösszetartó ereje van. Az elmúlt évek során a magyar bornak ezt az egyedülálló szerepét ismerte fel a Kárpát-medence Intézet, amely biztos hátteret nyújt a Kárpátia Borház program és vállalkozás elindításához. Programunk része a Kárpátia Borház Nagykereskedés, amely befogadója, bemutatója és segítője valamennyi külhoni magyar borász legjobb borainak, valamint külön figyelmet szentel a Belső-Magyarországi egyedi borkínálatnak is, a régi magyar szőlőfajtáktól a kéknyelű borok legteljesebb választékáig.

Vállalkozásunk fontos célkitűzése, hogy a bornagykereskedés mellett - a Kárpát-medence legfontosabb városaiban - Kárpátia Borház néven bortékákat hozzunk létre, amelyek Szegedtől Kolozsvárig színvonalas feltételeket biztosíthatnak különleges borkóstolóknak, kulturális, turisztikai programoknak és az egyedülálló magyar borvilág újjáépítésének.

A tavalyi kihagyás után a nagybecskereki Boldogasszony Iskolanővérek újból megszervezték a Hazataláló Tábort. A járványhelyzet miatt külön tábort szerveztek az általános iskolások, a középiskolások és egyetemisták részére is. Az idei évben sajnos nem voltak anyaországi részvevők.

Az ötnapos  Hazataláló Tábornak hetvenegy 15 és 25 év közötti, délvidéki részvevője volt. A résztvevők ellátogattak a töröktopolyai templomba, a kisoroszi Torontál Szórványközpontban pedig kézműves foglalkozásokon vettek részt, melynek egyik témája a torontáli szőnyeg volt. Mindemellett parasztolimpiát is szerveztek. A tábor megálmodója Koncz M. Julianna nővér, a Szathmáry Karolina leánykollégium vezetője.

A tábor résztvevőinek a Szathmáry Karolina leánykollégium biztosít szállást. Innen indulva járják be a délvidék legszebb helyeit, megismerve a régió értékeit. Az idei Hazataláló Tábornak kifejezetten délvidéki jellege van. A sok közös program révén pedig közelebb kerülnek egymáshoz a fiatalok.

A tábor részvevői pénteken közép-szerbiai kiránduláson vettek részt, vasárnap pedig közös szentmisén búcsúztak egymástól.

Forrás: pannonrtv.com                                    Fotó: Bognár Róbert (Pannon RTV)

Ismét lendületet vett a búza aratása Bánátban, ezzel párhuzamosan pedig újra megrendezésre kerülnek a hagyományos aratóünnepségek is. 

Az egyik első ilyen rendezvényt szombaton, július 3-án tartották meg a muzslyai réten, ahol 18 csapat mutatta be a hagyományos aratás művészetét. Köztük voltak a magyarországi Szarvas és a partiumi Ótelek képviselői is. 

A rendezvényt Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség Intéző Bizottságának elnöke nyitotta meg, aki elmondta, hogy az aratás az mindig is egy ünnep volt – a mai világban pedig különösen. Ez az esemény nem csak a kemény munka és a jó Isten áldásával megtermelt termény ünnepe, hanem a közösség ünnepe is. Szerinte az, hogy ilyen sok csapat gyűlt itt össze, az a közösség, különösképp a muzslyai erejét dicséri. 

Közép-Bánátban az idén 55 ezer hektáron vetettek búzát, a muzslyai réten pedig mintegy 1200 hektáron termesztettek kenyérgabonát. Az első eredmények alapján az idei évben közepes hozamokra számítanak a termelők.

Forrás: magyarszo.rs                                                        Fotó: Kecskés István (Magyar Szó)

Az Art Klub, amely a városi Petőfi MME-ben működő, képzőművészeket, alkotókat gyűjtő egyesület, egynapos alkotónapjára került sor a Császár-tó közelében. A mostani alkalom is B. Szabó György emlékének lett szentelve. Az elmúlt időszak megpróbáltatásai érthető módon ahhoz vezettek, hogy hosszabb szünet telt el a legutóbbi és a mostani találkozó között. Ezúttal összesen 17-en vettek részt és alkottak a Császár-tó környezetében. A környező településekről érkeztek a jelenlévők, Muzslya, Lukácsfalva, Botos, Nagybecskerek, Tamáslaka, de messzebbről is voltak érdeklődők, Magyarittabé, Törökbecse és Óbecse is szolgált látogatóval.

Érdekesség volt az egész rendezvénnyel kapcsolatban, hogy váratlanul egy verseci gyerekekből álló alkotócsoport is megjelent a helyszínen és ők végül együtt alkottak az idősebbekkel. Az itt készült alkotásokat több helyszínen, egy vándorkiállítás keretében több helyen is bemutatnák. A mostani eseménnyel megindulnak a táborozások, a legközelebbi ilyen alkalomra július 17-én kerül sor Muzslyán. Ott a MAKK szervez egynapos tábort, ahová a Délvidékről mindenhonnan várják a képzőművészeket.

Eközben a Petőfi MME-ben egy új sorozatot is elindítottak Találkozások az Úri utcában címmel. Az est-sorozat első vendége a muzslyai irodalmár, műfordító, Kovács Jolánka volt. A rendezvényt az egyesület elnöke, Jenovay Lajos álmodta meg. A célja az volt, hogy megmutassa a színes délvidéki egyéniségeket és közelebb hozza őket a közönséghez. Igyekeznek olyan kérdéseket felvetni, amivel érdekes dolgokra világíthatnak rá, ezzel is minél teljesebb képet adva az alanyról.

A mostani első alkalmon Kovács Jolánka írói, műfordítói munkáiról volt szó, valamint arról, hogy Budapesten megjelent a legújabb kötete, Rímes mesék címmel. A kiadvány még annyira friss, hogy a szerzőig sem jutott el. Szép számban voltak jelen az érdeklődők, nem is lehet kérdés, hogy hiánypótló rendezvényről beszélünk. A sorozat az őszi idényben, szeptemberben folytatódik majd várhatóan.

Forrás: vajma.info                 Fotó: Kónya-Kovács Otília / Vajdaságma

Ahhoz, hogy az első kerékpáros megtegye a szükséges nyolcvan kilométert Nagybecskerek és Temesvár között, már csak a határátkelő hiányzik. Hat éve, 2015-ben már megnyílt a Temesvártól a határig vezető kerékpárút. A most elkészült szakasz Nagybecskerek és Szerbittabé között a Bega-csatorna töltésén halad egyenesen, ezzel pedig ez lesz a legrövidebb út Nagybecskerek és Temesvár között, hiszen a közúton haladva száz kilométert kellene megtenni.

Kerekes József tanácselnök szerint bíznak abban, hogy a kerékpárútnak köszönhetően az idegenforgalom is fellendülhet majd. Az elképzelések szerint évi szinten mintegy 8-10 ezer kerékpáros halad majd át az útvonalon. Erre készülnek is, ugyanis öt infó-táblát is elhelyeztek, ami Magyarittabé mellett Szerbittabé jellegzetességeit is magába foglalja majd. A felirat pedig négy nyelven lesz olvasható.

Előbbivel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ott található a legdélebbi Kossuth-szobor, de van református templom is; utóbbiban található ortodox és katolikus templom is. A kerékpárút közelebb hozhatja majd a határ két oldalát körülölelő falvakat, Magyarittabét és Ótelket. A tanácselnök rámutatott még, hogy könnyen vezethet ez majd egy testvér-települési szerződéshez is a jövőben. A későbbiekben ennek köszönhetően közösen szervezhetnek majd uniós pályázatokat és határon átnyúló pályázatokat.

Nagybecskerek alpolgármestere, Saša Santovac elmondta, hogy a tizenhárom millió eurós határon átnyúló projekt keretében, amely előlátta egy kikötő megépítését Nagybecskereken, a két vízlépcső felújítását, valamint a Bega iszaptalanításának a tervdokumentációját és sor került a Nagybecskerek – Temesvár közötti kerékpárút kiépítésére. Szerbittabé és Ótelek közötti határátkelő megépítésének közbeszerzési pályázatát is kiírták már.

A begafői és a szerbittabéi, valamint a két romániai vízlépcső felújításával és a Bega iszaptalanításával visszaállhat a hajóforgalom is Bánát két legnagyobb városa között.

Forrás: pannonrtv.com                      Fotó: Lukács Attila / Pannon RTV

Majdnem egy év csúszással, de a hétvégén sor kerül a zsinati napokra Nagybecskereken. Az egyházmegye első zsinati folyamatának mottójául Péter apostol szavait választották: „Jó nekünk itt!”. Az említett eseményt beharangozva tartottak a tegnapi nap folyamán sajtótájékoztatót a püspöki lakban.

A nagybecskereki egyházmegye első zsinatát még 2017. december 3-án, advent első vasárnapján nyitották meg azzal a céllal, hogy azt 2020. szeptemberében, a zsinati napok keretében zárják majd le. A járványügyi helyzet sajnos ezt az elképzelést is felülírta, így ezekre a napokra most, május 28-a és 30-a között kerül sor. A zsinat kapcsán megtartott sajtótájékoztatón msgr. dr. Német László megyéspüspök elmondta, hogy három év előkészítő munkát követően lesznek megtartva most a napok. A mai napon szentmisével indul meg a hétvége; a szombaton munkával folytatódik, ahol a tematikus zsinati dokumentumokat összegzik és végül vasárnap 11 órától tartják az ünnepi szentmisét.

Az ünnepi szentmisére több országból hívtak vendégeket, érkeznek püspökök, de tiszteletét teszi Erdő Péter bíboros, aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról is szól. A püspök rámutatott még, hogy a bánáti katolikusok hihetetlen munkát végeztek. Pontos számok is bizonyítják; a zsinati irodában feldolgozzák a dokumentumokat, összegeztek és ebből készült el a befejező dokumentum. Ebben tíz témakörben vizsgálják át a Nagybecskereki Egyházmegye, a katolikusok aktuális helyzetét és ezek alapján fektetik le a célokat a jövőben.

A linzi Katolikus Egyetem professzora, Csiszár Klára pasztorálteológus a sajtótájékoztatón elmondta, a zsinati folyamat ideje alatt rálátásuk volt arra, milyen az, amikor ők is bele tudnak szólni az egyház dolgaiba. Sikerült az embereket is beavatni, megkérdezni, hogyan élik a vallásosságukat és ezáltal célszerűbb jövőképet tudnak kidolgozni az egyháznál. Úgy gondolja, hogy az összegzett dokumentumok végül egy tükröt tartanak számukra; a következő napokban ezt a tükröt vizsgálják át, hogy az embereket mi foglalkoztatja. Fontos tényező, hogy minél jobban belevonják az embereket, együttműködjenek velük és kérdezzék őket. Közös felelősség az, hogy mindenki a saját részét hozzátegye és együtt haladjanak tovább az úton.

A záró szentmisét a nagybecskereki székesegyházból élőben közvetíti majd a Vajdasági Rádió és Televízió vasárnap 11 órától.

Forrás: vajma.info                 Fotó: Lukács Attila

A tordaiak fontos számhoz érkeztek el, hiszen a 245. évfordulóját ünneplik már a falu újratelepítésének. Az aktuális körülmények, a járványhelyzet miatt természetesen szerényebb keretek között tudták megtartani a szokásos templombúcsút és a falunapot. Az előző évhez képest a mostani hétvégén több vendég is ellátogatott a faluba.

Péntek este a Falunapi műsor a Juhász zenekar Tudom én már című lemezének bemutatásával indult. A gyermekeknek készült zenei anyagot egyébként a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Csütörtök esték – másképp rendezvénysorozat keretein belül előző nap a palicsi Vígadóban adta elő a zenekar. A tordai felújított kultúrotthonban rendezett koncert hangulata megmutatta, hogy lassan kezd visszatérni az élet a megszokott keretek közé. A zenekar vezetője az este kapcsán elmondta, hogy ismerik a dalokat, amiket előadtak. Ez a legfontosabb számára, hiszen a céljuk, hogy a dalaik a gyerekek nevelésének részévé váljanak.

A járványhelyzet ellenére a helyiek ugyanúgy készültek a hétvégére, a falu legnagyobb ünnepére. A lakosok törekedtek arra, hogy kicsinosítsák a központot és a házaikat, addig a szervezők igyekeztek érdekes és tartalmas programokkal előrukkolni. A Torda HK elnöke, Dobai János nyilatkozott a faluról; rámutatott, hogy Torda újratelepítése kezdődött meg 245 éve és az azóta eltelt szűk két és fél évszázadban érthető módon rengeteg dolog történt. A helyiek számára nagyon fontos, hogy tisztában legyenek és tiszteljék a múltat. Épp ezért nem maradhat el a szokás, hogy az emlékhelyeket, emléktáblákat megkoszorúzzák, amelyek jelentőséggel bírnak Torda történelmében.

Manapság nem csoda, hogy az elszármazottak közül van, aki többször és akad, aki kevesebbszer engedheti meg magának, hogy hazatérjen; legtöbbjük számára azonban ez az a hétvége, amikor mindenképp vissza akar térni szülőfalujába. Az elmúlt időszakban a helyiek odafigyeltek és betartották a járványhelyzet miatt kialakult új szabályokat, jelentős részük már a védőoltást is megkapta. Az elmúlt bő egy év nehézségei után most egységesen mindenki szebb és jobb napokat remél.

A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István mondta el, hogy a falura folyamatosan jellemző az életösztön, az életerő és az életvidámság. A templombúcsú ünnepének, valamint a falu napjának ünnepének idején kiemelt fontosságú, hogy tisztelettel álljon mindenki az elődökhöz, akik megteremtették azt, amit közös érdekünk megőrizni és továbbvinni. A hétvége folyamán a Nepomuki Szent János-plébániatemplomban ünnepi szentmisét is tartottak a bánáti papság közreműködésével.

A továbbiakban volt még horgászverseny, a helybeli amatőr festők tárlatát is megnyitották és bemutatták a helyi értékeket. Az ünnepi hétvége a vasárnapi kirakodóvásárral zárult.

Forrás: pannonrtv.com                      Fotó: Lukács Attila

A megszokottól kissé eltérően a 21. Suliszínház Fesztivál szombaton megtartott muzslyai szemléjét. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében 16 anyanyelvápoló csoport mintegy kétszáz színjátszója csupán egyetlen színdarabot Az emberke tragédiáját mutatta be, Karinthy Frigyes műve alapján.

A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székházában 15 jelenetet mutattak be a műből a csoportok, melyek között két nyugat-bácskai, egy szerémségi és 13 bánáti anyanyelvápoló csoport volt. A közös bemutatót hetekig tartó próbák és egy egész napos főpróba előzte meg, melyet Molnár Róbert színész irányított.

Lukács Gabriella, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke elmondta, hogy egy óriási élmény volt a fellépő gyerekek, a felkészítők és a közönség számára is. Reményei szerint ezt az újítást majd hagyományossá is tudják tenni, mivel nagy öröm volt ez a gyerekek számára.

Az ürményházi iskolának nyolc felsős és hat alsós tanulója van, ez alkalommal viszont kilenc gyerekkel érkeztek a fesztiválra. Móricz Elvira, az egyetlen dél-bánáti anyanyelvápoló csoport vezetője elmondta, hogy az ürményháziak már nagyot régóta rész vesznek ezek a fesziválon. Rendszeresen járnak anyanyelvápolási órákra a helyi gyerekek, és annak keretén belül sor került a próbákra, bemutathattak ezen a fesziválon.

Az eddigiektől eltérő módon, az idei Suliszínház Fesztivál nem volt versenyjellegű, de a szakmai zsűri véleményezte az anyanyelvápoló csoportok fellépését. Jódál Rózsa, a zsűri elnöke elmondta, hogy nagy dolog a jelen körülmények között ilyen módon is összehozni egy ilyen fesztivált. Nagy örömére szolgált az, hogy ily módon is az anyanyelvüket ápolhatták, és, hogy minden csoport külön oldotta meg ezt a közös feladatot.

Forrás: magyarszo.rs                     Fotó: Kecskés István (Magyar Szó)

Az ünnepi díjátadással ért véget a Vajdasági Hivatásos Színházak 70. Fesztiválja Nagybecskereken. A jubileumot a tavalyi évben nem sikerült megünnepelni; idén is a megszokott formától eltérő módon tartották meg az eseménysorozatot. A 9 délvidéki színház 12 előadását minden társulat a saját színházában adta elő, természetesen korlátozott számú néző előtt. A fesztivál megnyitójára, valamint a befejező rendezvényére, a díjkiosztó ünnepségre került ugyanott sor, a nagybecskereki Toša Jovanović Népszínházban.

Az idei fesztivál legjelentősebb része, az előadások tehát Délvidék szerte zajlottak április 19-e és 26-a között; láthattak darabokat Nagybecskereken túl Zomborban, Szabadkán, Újvidéken és Versecen is. A rendezvény sikere azonban a korábbiakhoz hasonló volt, az elismert szakemberekből álló zsűrinek most is nehéz dolga volt. A zsűri elnöke, az író és rendező Vida Ognjenović elmondta, hogy a délvidéki színházak szemléje újfent bizonyítékul szolgált az itt aktívan működő színházak sokszínűségét, gazdaságát, minőségét, a kiváló színészeket, rendezőket és színházi dolgozókat. Továbbá felhívta a figyelmet a remekül teljesítő gyermekszínházakra is.

Rámutatott, hogy a fesztivál mindenképp jól demonstrálta a tényt, miszerint nem győzte le az elmúlt egy évet behálózó vírushelyzet a társadalmat, a közönség pedig már alig várta, hogy végre felemelkedjen a függöny. A gyerekek különösen nagy figyelemmel és kíváncsisággal követték a számukra készült alkotásokat, előadásokat. A választás nehézségét pedig a szelekció szemléltette náluk, hiszen nagyon színvonalas produkciók voltak kínálatban.

A rendezvénysorozat keretein belül három magyar előadást láthattak az érdeklődők. Ez a három produkció a Kosztolányi Színház előadásában a Gusztáv a hibás mindenért; az Újvidéki Színház interpretálásban Tolsztoj Anna Karenina klasszikusa; valamint a Szabadkai Gyermekszínház Színháznak szeretettel darabja volt. Mindhárom előadás többszörösen díjazott.

A zsűri elnökéhez hasonlóan Venczel Valentin, a Vajdasági Hivatásos Színházak Közösségének elnöke is arról beszélt, hogy fesztivál megmutatta, soha nem szabad feladni. Ezt a jubiláris eseményt nem sikerült a korábbiakhoz hasonló módon megtartani. Rengeteg munkát, a megszokotthoz képest több energiát igényelt, de sikerült és ez a lényeg. Természetesen abban bíznak, hogy többet nem kerül sor ilyen formátumra és a jövőben mindig a szokásos keretek között tarthatják majd meg a fesztivált. Mindazonáltal az adott körülmények között mindenképp jó megoldást sikerült találni. Kitért arra is, hogy úgy tűnik, ismét egy olyan időszakát éli a fesztivál, amikor a délvidéki magyar színházak dominálnak – az Újvidéki Magyar Színház hét díjjal mindenkit messze felülmúlt és a Szabadkai Gyermekszínház a második legdíjazottabb lett.

Az idei fesztivál végül az újvidéki Ifjúsági Színház társulatának munkájával, a Szerelem című szerzői projektumával zárult.

Forrás: magyarszo.rs             Fotó: Lukács Attila / Pannon RTV