Megrendezésre került a nagybecskereki Boldogasszony Iskolanővérek Hazataláló Tábora

A tavalyi kihagyás után a nagybecskereki Boldogasszony Iskolanővérek újból megszervezték a Hazataláló Tábort. A járványhelyzet miatt külön tábort szerveztek az általános iskolások, a középiskolások és egyetemisták részére is. Az idei évben sajnos nem voltak anyaországi részvevők.

Az ötnapos  Hazataláló Tábornak hetvenegy 15 és 25 év közötti, délvidéki részvevője volt. A résztvevők ellátogattak a töröktopolyai templomba, a kisoroszi Torontál Szórványközpontban pedig kézműves foglalkozásokon vettek részt, melynek egyik témája a torontáli szőnyeg volt. Mindemellett parasztolimpiát is szerveztek. A tábor megálmodója Koncz M. Julianna nővér, a Szathmáry Karolina leánykollégium vezetője.

A tábor résztvevőinek a Szathmáry Karolina leánykollégium biztosít szállást. Innen indulva járják be a délvidék legszebb helyeit, megismerve a régió értékeit. Az idei Hazataláló Tábornak kifejezetten délvidéki jellege van. A sok közös program révén pedig közelebb kerülnek egymáshoz a fiatalok.

A tábor részvevői pénteken közép-szerbiai kiránduláson vettek részt, vasárnap pedig közös szentmisén búcsúztak egymástól.

Forrás: pannonrtv.com                                    Fotó: Bognár Róbert (Pannon RTV)

Aratóversenyt rendeztek a Nagybecskerek melletti Muzslyán

Ismét lendületet vett a búza aratása Bánátban, ezzel párhuzamosan pedig újra megrendezésre kerülnek a hagyományos aratóünnepségek is. 

Az egyik első ilyen rendezvényt szombaton, július 3-án tartották meg a muzslyai réten, ahol 18 csapat mutatta be a hagyományos aratás művészetét. Köztük voltak a magyarországi Szarvas és a partiumi Ótelek képviselői is. 


A rendezvényt Juhász Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség Intéző Bizottságának elnöke nyitotta meg, aki elmondta, hogy az aratás az mindig is egy ünnep volt – a mai világban pedig különösen. Ez az esemény nem csak a kemény munka és a jó Isten áldásával megtermelt termény ünnepe, hanem a közösség ünnepe is. Szerinte az, hogy ilyen sok csapat gyűlt itt össze, az a közösség, különösképp a muzslyai erejét dicséri. 

Közép-Bánátban az idén 55 ezer hektáron vetettek búzát, a muzslyai réten pedig mintegy 1200 hektáron termesztettek kenyérgabonát. Az első eredmények alapján az idei évben közepes hozamokra számítanak a termelők.

Forrás: magyarszo.rs                                                        Fotó: Kecskés István (Magyar Szó)

Alkotónap és új rendezvénysorozat Nagybecskereken

Az Art Klub, amely a városi Petőfi MME-ben működő, képzőművészeket, alkotókat gyűjtő egyesület, egynapos alkotónapjára került sor a Császár-tó közelében. A mostani alkalom is B. Szabó György emlékének lett szentelve. Az elmúlt időszak megpróbáltatásai érthető módon ahhoz vezettek, hogy hosszabb szünet telt el a legutóbbi és a mostani találkozó között. Ezúttal összesen 17-en vettek részt és alkottak a Császár-tó környezetében. A környező településekről érkeztek a jelenlévők, Muzslya, Lukácsfalva, Botos, Nagybecskerek, Tamáslaka, de messzebbről is voltak érdeklődők, Magyarittabé, Törökbecse és Óbecse is szolgált látogatóval.

Érdekesség volt az egész rendezvénnyel kapcsolatban, hogy váratlanul egy verseci gyerekekből álló alkotócsoport is megjelent a helyszínen és ők végül együtt alkottak az idősebbekkel. Az itt készült alkotásokat több helyszínen, egy vándorkiállítás keretében több helyen is bemutatnák. A mostani eseménnyel megindulnak a táborozások, a legközelebbi ilyen alkalomra július 17-én kerül sor Muzslyán. Ott a MAKK szervez egynapos tábort, ahová a Délvidékről mindenhonnan várják a képzőművészeket.

Eközben a Petőfi MME-ben egy új sorozatot is elindítottak Találkozások az Úri utcában címmel. Az est-sorozat első vendége a muzslyai irodalmár, műfordító, Kovács Jolánka volt. A rendezvényt az egyesület elnöke, Jenovay Lajos álmodta meg. A célja az volt, hogy megmutassa a színes délvidéki egyéniségeket és közelebb hozza őket a közönséghez. Igyekeznek olyan kérdéseket felvetni, amivel érdekes dolgokra világíthatnak rá, ezzel is minél teljesebb képet adva az alanyról.

A mostani első alkalmon Kovács Jolánka írói, műfordítói munkáiról volt szó, valamint arról, hogy Budapesten megjelent a legújabb kötete, Rímes mesék címmel. A kiadvány még annyira friss, hogy a szerzőig sem jutott el. Szép számban voltak jelen az érdeklődők, nem is lehet kérdés, hogy hiánypótló rendezvényről beszélünk. A sorozat az őszi idényben, szeptemberben folytatódik majd várhatóan.

Forrás: vajma.info                 Fotó: Kónya-Kovács Otília / Vajdaságma

Hamarosan kerékpárral közlekedhetünk Nagybecskerek és Temesvár között

Ahhoz, hogy az első kerékpáros megtegye a szükséges nyolcvan kilométert Nagybecskerek és Temesvár között, már csak a határátkelő hiányzik. Hat éve, 2015-ben már megnyílt a Temesvártól a határig vezető kerékpárút. A most elkészült szakasz Nagybecskerek és Szerbittabé között a Bega-csatorna töltésén halad egyenesen, ezzel pedig ez lesz a legrövidebb út Nagybecskerek és Temesvár között, hiszen a közúton haladva száz kilométert kellene megtenni.

Kerekes József tanácselnök szerint bíznak abban, hogy a kerékpárútnak köszönhetően az idegenforgalom is fellendülhet majd. Az elképzelések szerint évi szinten mintegy 8-10 ezer kerékpáros halad majd át az útvonalon. Erre készülnek is, ugyanis öt infó-táblát is elhelyeztek, ami Magyarittabé mellett Szerbittabé jellegzetességeit is magába foglalja majd. A felirat pedig négy nyelven lesz olvasható.

Előbbivel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ott található a legdélebbi Kossuth-szobor, de van református templom is; utóbbiban található ortodox és katolikus templom is. A kerékpárút közelebb hozhatja majd a határ két oldalát körülölelő falvakat, Magyarittabét és Ótelket. A tanácselnök rámutatott még, hogy könnyen vezethet ez majd egy testvér-települési szerződéshez is a jövőben. A későbbiekben ennek köszönhetően közösen szervezhetnek majd uniós pályázatokat és határon átnyúló pályázatokat.

Nagybecskerek alpolgármestere, Saša Santovac elmondta, hogy a tizenhárom millió eurós határon átnyúló projekt keretében, amely előlátta egy kikötő megépítését Nagybecskereken, a két vízlépcső felújítását, valamint a Bega iszaptalanításának a tervdokumentációját és sor került a Nagybecskerek – Temesvár közötti kerékpárút kiépítésére. Szerbittabé és Ótelek közötti határátkelő megépítésének közbeszerzési pályázatát is kiírták már.

A begafői és a szerbittabéi, valamint a két romániai vízlépcső felújításával és a Bega iszaptalanításával visszaállhat a hajóforgalom is Bánát két legnagyobb városa között.

Forrás: pannonrtv.com                      Fotó: Lukács Attila / Pannon RTV

Egyházmegyei zsinat a hétvégén

Majdnem egy év csúszással, de a hétvégén sor kerül a zsinati napokra Nagybecskereken. Az egyházmegye első zsinati folyamatának mottójául Péter apostol szavait választották: „Jó nekünk itt!”. Az említett eseményt beharangozva tartottak a tegnapi nap folyamán sajtótájékoztatót a püspöki lakban.

A nagybecskereki egyházmegye első zsinatát még 2017. december 3-án, advent első vasárnapján nyitották meg azzal a céllal, hogy azt 2020. szeptemberében, a zsinati napok keretében zárják majd le. A járványügyi helyzet sajnos ezt az elképzelést is felülírta, így ezekre a napokra most, május 28-a és 30-a között kerül sor. A zsinat kapcsán megtartott sajtótájékoztatón msgr. dr. Német László megyéspüspök elmondta, hogy három év előkészítő munkát követően lesznek megtartva most a napok. A mai napon szentmisével indul meg a hétvége; a szombaton munkával folytatódik, ahol a tematikus zsinati dokumentumokat összegzik és végül vasárnap 11 órától tartják az ünnepi szentmisét.

Az ünnepi szentmisére több országból hívtak vendégeket, érkeznek püspökök, de tiszteletét teszi Erdő Péter bíboros, aki a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról is szól. A püspök rámutatott még, hogy a bánáti katolikusok hihetetlen munkát végeztek. Pontos számok is bizonyítják; a zsinati irodában feldolgozzák a dokumentumokat, összegeztek és ebből készült el a befejező dokumentum. Ebben tíz témakörben vizsgálják át a Nagybecskereki Egyházmegye, a katolikusok aktuális helyzetét és ezek alapján fektetik le a célokat a jövőben.

A linzi Katolikus Egyetem professzora, Csiszár Klára pasztorálteológus a sajtótájékoztatón elmondta, a zsinati folyamat ideje alatt rálátásuk volt arra, milyen az, amikor ők is bele tudnak szólni az egyház dolgaiba. Sikerült az embereket is beavatni, megkérdezni, hogyan élik a vallásosságukat és ezáltal célszerűbb jövőképet tudnak kidolgozni az egyháznál. Úgy gondolja, hogy az összegzett dokumentumok végül egy tükröt tartanak számukra; a következő napokban ezt a tükröt vizsgálják át, hogy az embereket mi foglalkoztatja. Fontos tényező, hogy minél jobban belevonják az embereket, együttműködjenek velük és kérdezzék őket. Közös felelősség az, hogy mindenki a saját részét hozzátegye és együtt haladjanak tovább az úton.

A záró szentmisét a nagybecskereki székesegyházból élőben közvetíti majd a Vajdasági Rádió és Televízió vasárnap 11 órától.

Forrás: vajma.info                 Fotó: Lukács Attila

Ünnepeltek Tordán – falunap, templombúcsú, 245. évforduló

A tordaiak fontos számhoz érkeztek el, hiszen a 245. évfordulóját ünneplik már a falu újratelepítésének. Az aktuális körülmények, a járványhelyzet miatt természetesen szerényebb keretek között tudták megtartani a szokásos templombúcsút és a falunapot. Az előző évhez képest a mostani hétvégén több vendég is ellátogatott a faluba.

Péntek este a Falunapi műsor a Juhász zenekar Tudom én már című lemezének bemutatásával indult. A gyermekeknek készült zenei anyagot egyébként a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ Csütörtök esték – másképp rendezvénysorozat keretein belül előző nap a palicsi Vígadóban adta elő a zenekar. A tordai felújított kultúrotthonban rendezett koncert hangulata megmutatta, hogy lassan kezd visszatérni az élet a megszokott keretek közé. A zenekar vezetője az este kapcsán elmondta, hogy ismerik a dalokat, amiket előadtak. Ez a legfontosabb számára, hiszen a céljuk, hogy a dalaik a gyerekek nevelésének részévé váljanak.

A járványhelyzet ellenére a helyiek ugyanúgy készültek a hétvégére, a falu legnagyobb ünnepére. A lakosok törekedtek arra, hogy kicsinosítsák a központot és a házaikat, addig a szervezők igyekeztek érdekes és tartalmas programokkal előrukkolni. A Torda HK elnöke, Dobai János nyilatkozott a faluról; rámutatott, hogy Torda újratelepítése kezdődött meg 245 éve és az azóta eltelt szűk két és fél évszázadban érthető módon rengeteg dolog történt. A helyiek számára nagyon fontos, hogy tisztában legyenek és tiszteljék a múltat. Épp ezért nem maradhat el a szokás, hogy az emlékhelyeket, emléktáblákat megkoszorúzzák, amelyek jelentőséggel bírnak Torda történelmében.

Manapság nem csoda, hogy az elszármazottak közül van, aki többször és akad, aki kevesebbszer engedheti meg magának, hogy hazatérjen; legtöbbjük számára azonban ez az a hétvége, amikor mindenképp vissza akar térni szülőfalujába. Az elmúlt időszakban a helyiek odafigyeltek és betartották a járványhelyzet miatt kialakult új szabályokat, jelentős részük már a védőoltást is megkapta. Az elmúlt bő egy év nehézségei után most egységesen mindenki szebb és jobb napokat remél.

A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István mondta el, hogy a falura folyamatosan jellemző az életösztön, az életerő és az életvidámság. A templombúcsú ünnepének, valamint a falu napjának ünnepének idején kiemelt fontosságú, hogy tisztelettel álljon mindenki az elődökhöz, akik megteremtették azt, amit közös érdekünk megőrizni és továbbvinni. A hétvége folyamán a Nepomuki Szent János-plébániatemplomban ünnepi szentmisét is tartottak a bánáti papság közreműködésével.

A továbbiakban volt még horgászverseny, a helybeli amatőr festők tárlatát is megnyitották és bemutatták a helyi értékeket. Az ünnepi hétvége a vasárnapi kirakodóvásárral zárult.

Forrás: pannonrtv.com                      Fotó: Lukács Attila

Suliszínház Fesztivál Muzslyán

A megszokottól kissé eltérően a 21. Suliszínház Fesztivál szombaton megtartott muzslyai szemléjét. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében 16 anyanyelvápoló csoport mintegy kétszáz színjátszója csupán egyetlen színdarabot Az emberke tragédiáját mutatta be, Karinthy Frigyes műve alapján.

A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székházában 15 jelenetet mutattak be a műből a csoportok, melyek között két nyugat-bácskai, egy szerémségi és 13 bánáti anyanyelvápoló csoport volt. A közös bemutatót hetekig tartó próbák és egy egész napos főpróba előzte meg, melyet Molnár Róbert színész irányított.

Lukács Gabriella, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke elmondta, hogy egy óriási élmény volt a fellépő gyerekek, a felkészítők és a közönség számára is. Reményei szerint ezt az újítást majd hagyományossá is tudják tenni, mivel nagy öröm volt ez a gyerekek számára.

Az ürményházi iskolának nyolc felsős és hat alsós tanulója van, ez alkalommal viszont kilenc gyerekkel érkeztek a fesztiválra. Móricz Elvira, az egyetlen dél-bánáti anyanyelvápoló csoport vezetője elmondta, hogy az ürményháziak már nagyot régóta rész vesznek ezek a fesziválon. Rendszeresen járnak anyanyelvápolási órákra a helyi gyerekek, és annak keretén belül sor került a próbákra, bemutathattak ezen a fesziválon.

Az eddigiektől eltérő módon, az idei Suliszínház Fesztivál nem volt versenyjellegű, de a szakmai zsűri véleményezte az anyanyelvápoló csoportok fellépését. Jódál Rózsa, a zsűri elnöke elmondta, hogy nagy dolog a jelen körülmények között ilyen módon is összehozni egy ilyen fesztivált. Nagy örömére szolgált az, hogy ily módon is az anyanyelvüket ápolhatták, és, hogy minden csoport külön oldotta meg ezt a közös feladatot.

Forrás: magyarszo.rs                     Fotó: Kecskés István (Magyar Szó)

Hétfőn este lezárult a 70. Vajdasági Hivatásos Színházak Fesztiválja

Az ünnepi díjátadással ért véget a Vajdasági Hivatásos Színházak 70. Fesztiválja Nagybecskereken. A jubileumot a tavalyi évben nem sikerült megünnepelni; idén is a megszokott formától eltérő módon tartották meg az eseménysorozatot. A 9 délvidéki színház 12 előadását minden társulat a saját színházában adta elő, természetesen korlátozott számú néző előtt. A fesztivál megnyitójára, valamint a befejező rendezvényére, a díjkiosztó ünnepségre került ugyanott sor, a nagybecskereki Toša Jovanović Népszínházban.

Az idei fesztivál legjelentősebb része, az előadások tehát Délvidék szerte zajlottak április 19-e és 26-a között; láthattak darabokat Nagybecskereken túl Zomborban, Szabadkán, Újvidéken és Versecen is. A rendezvény sikere azonban a korábbiakhoz hasonló volt, az elismert szakemberekből álló zsűrinek most is nehéz dolga volt. A zsűri elnöke, az író és rendező Vida Ognjenović elmondta, hogy a délvidéki színházak szemléje újfent bizonyítékul szolgált az itt aktívan működő színházak sokszínűségét, gazdaságát, minőségét, a kiváló színészeket, rendezőket és színházi dolgozókat. Továbbá felhívta a figyelmet a remekül teljesítő gyermekszínházakra is.

Rámutatott, hogy a fesztivál mindenképp jól demonstrálta a tényt, miszerint nem győzte le az elmúlt egy évet behálózó vírushelyzet a társadalmat, a közönség pedig már alig várta, hogy végre felemelkedjen a függöny. A gyerekek különösen nagy figyelemmel és kíváncsisággal követték a számukra készült alkotásokat, előadásokat. A választás nehézségét pedig a szelekció szemléltette náluk, hiszen nagyon színvonalas produkciók voltak kínálatban.

A rendezvénysorozat keretein belül három magyar előadást láthattak az érdeklődők. Ez a három produkció a Kosztolányi Színház előadásában a Gusztáv a hibás mindenért; az Újvidéki Színház interpretálásban Tolsztoj Anna Karenina klasszikusa; valamint a Szabadkai Gyermekszínház Színháznak szeretettel darabja volt. Mindhárom előadás többszörösen díjazott.

A zsűri elnökéhez hasonlóan Venczel Valentin, a Vajdasági Hivatásos Színházak Közösségének elnöke is arról beszélt, hogy fesztivál megmutatta, soha nem szabad feladni. Ezt a jubiláris eseményt nem sikerült a korábbiakhoz hasonló módon megtartani. Rengeteg munkát, a megszokotthoz képest több energiát igényelt, de sikerült és ez a lényeg. Természetesen abban bíznak, hogy többet nem kerül sor ilyen formátumra és a jövőben mindig a szokásos keretek között tarthatják majd meg a fesztivált. Mindazonáltal az adott körülmények között mindenképp jó megoldást sikerült találni. Kitért arra is, hogy úgy tűnik, ismét egy olyan időszakát éli a fesztivál, amikor a délvidéki magyar színházak dominálnak – az Újvidéki Magyar Színház hét díjjal mindenkit messze felülmúlt és a Szabadkai Gyermekszínház a második legdíjazottabb lett.

Az idei fesztivál végül az újvidéki Ifjúsági Színház társulatának munkájával, a Szerelem című szerzői projektumával zárult.

Forrás: magyarszo.rs             Fotó: Lukács Attila / Pannon RTV

Búcsúra készülnek a tordaiak

A többi bánáti faluhoz hasonlóan Torda mindennapjaiban is nagy szerepet játszik az elvándorlás és a munkalehetőség hiánya. Értelemszerűen a most jelenlévő bezártság csak tovább nehezíti a helyzetet a helységben. A húsvéti ünnepekre kevesen tértek haza szülőfalujukba és várhatóan rányomja bélyegét majd az aktuális helyzet a május közepi falunapra és templombúcsúra is. Hiányzik a szokásos nyüzsgés, pedig közeledik Nepomuki Szent János napja, a tordai búcsú.

Dobai János, a tordai helyi közösség elnöke nyilatkozott úgy, hogy jelenleg a járványhelyzettől függ, hogy mit lehet és mit nem. Ennek következtében a húsvéti ünnepek is szerény körülmények között zajlottak; a járvány sajnos utolérte az itteni lakosokat is, összességében azonban elmondható, hogy egyre kedvezőbbre fordul a helyzet. Az emberek élnek az oltás lehetőségével, mostanra már a lakosság harmada be is van oltva.

Viszont Torda a rendezvényeiről ismert elsősorban; legyen szó akár a falunapról, a templombúcsúról. Idén került volna megrendezésre a 20. Tordai Művelődési Napok, a Kukoricafesztivál és az Aracsi Emléknap. Sajnos azonban az aktuális körülmények felülírták az elképzeléseket. A helyi közösség elnöke mindazonáltal bizakodásának adott hangot. Szerinte fontos, hogy a szokásokhoz híven mindenki hozza rendbe a háza elejét, valamint közös erővel a központot. Épp ilyen okból már munkaakció szervezésére is sor került. Talán a körülmények nem engedik meg a szokásos ünneplést, azonban a Tordára látogatókat továbbra is szeretnék szépen, otthonias környezetben fogadni.

Masa Tamás tordai plébános üzente, hogy minden előírást betartva a hívők összejönnek, hogy így dícsérjék Istent; ebben a hitben élik meg a vasárnapokat, az ünnepnapot. A húsvéti időszakban is ily módon történt a nagyheti szertartások idején. Szép számban látogatták a hívek a szentmiséket, de természetesen úgy, hogy ügyeltek az előírások betartására. Az embereken egyértelműen érzi a vágyat arra, hogy Istennel találkozhassanak. Mindenkinek szüksége van a hitre, ezekben a szürke hétköznapokban még jobban is, mint korábban. A szolgálatot teljesítő papság nevében úgy nyilatkozott, hogy a feladatuk most kiemelten fontos, hiszen az emberek között a reményt kell hirdetniük és megtartaniuk azt bennük. A bátorító, buzdító szavak erejére mutatott rá, illetve arra, hogy az aktuális körülmények között és ellenére ne szenvedjen kárt a hívők lelki élete se.

A tordai lakosok számára az idei évben még egy okuk van arra, hogy különlegesebbé tegyék a falunapot és a templombúcsút, ugyanis idén jött el a falu újratelepítésének 245. évfordulója.

Forrás: magyarszo.rs             Fotó: Pannon RTV

Meleghy Zsuzsanna kiállítása a Szathmáry Karolina Kollégium dísztermében

A nagybecskereki Meleghy Zsuzsanna képzőművész alapította meg tizenegy éve a Petőfi MME-ben az Art Klubot, mely keretében felkarolta a környék alkotóit, azokat bemutatkozási lehetőséghez juttatta. Sokszor úgy tűnik, hogy mindig mással foglalkozik, a többi művészen segít, ezzel önmagát némileg háttérbe szorítva. Arról nem ejtett szót, hogy folyamatosan alkot, de kivárta a pillanatot, amikor előállt saját tárlatanyagával, amire sokan felkapják a fejüket.

A legutóbbi kiállítása bravúrosra sikeredett, amelyen összesen tizennyolc csendéletet tekinthet meg a nagyérdemű. A látványt tovább fokozta a helyszín, az egykori zárda, a mostani Szathmáry Karolina Leánykollégium díszterme, a most kiállított festmények pedig szinte beleolvadtak a helyszínbe. Érthető módon nagy megnyitóünnepségre nem került sor, ám ötösével érkeztek az emberek meghívásos alapon és még így is rengeteg látogató figyelhette meg az alkotásokat. Időközben egy amatőr videó is készült, ahol hallható volt egy rövid beszéd, méltatás, ahogyan az meg is szokott történni az ilyen alkalmakon.

Tabacski Edit könyvtáros szedte össze gondolatait Zsuzsannáról, akit tizenegy éve ismert meg és azóta rendületlenül követi a munkásságát. Elmondta róla, hogy sokszor beszélgettek, így megtudhatta róla, fiatalon milyen sok időt töltött múzeumokban, képtárakban, illetve mennyire tudatosan kereste az alkotók társaságát, hogy a velük folytatott beszélgetésekből is tanulhasson. A kiállított munkákról kiderült, hogy egy olajfestékkel, három akrillal és a fennmaradók pedig temperával készültek vászonra.

A művész elmondta, hogy a kezdetekben ő is olajfestékkel dolgozott. Viszont rengeteget foglalkozott vele és a kipárolgások megártottak a tüdejének, így technikát kellett váltania. A temperára esett a választása és hamar belátta, hogy azzal is nagyon szépet tud alkotni. Egyes kollégái vitatják, hogy valóban ugyanazt el lehet érni vele, viszont Zsuzsanna megtalálta a módját, amivel olyan hatást tud elérni, mint az olajjal. Munkái rendkívül részletesek és aprólékosak, a saját bevallása szerint is rengeteg időt tud eltölteni az apró részletekkel, amik a szemlélőknek talán fel sem tűnnek.

Egyes alkotásai művészembereknek állítanak emléket, hiszen különböző hangszerek tűnnek fel több helyen. Ezekről elmondta, hogy mindig ünnepek előtt készülnek egyfajta ráhangolódásként, ezekkel is az ünnepeket vetíti előre. Más munkáin a paraszti világot mutatja be, a falusi élet mozzanatai tárulnak a látogatók szemei elé. A művésznő ezekhez annyit fűzött, hogy a mai rohanó világ nem igazán vált be a számára és ezeken keresztül is a múltról álmodozik. Viszont a jövő is megjelenik alkotásaiban, hiszen több festményéről sugárzik a reménykedés.

Forrás: hetnap.rs                   Fotó: Kónya-Kovács Otília